2015. október 24., szombat

Chapter 7. * Jacht

Hiii,
Ah, 10 tetszik az előző résznél. :3 Köszönöm. ^^ És a komik és 15 feliratkozó jaskkasdad.♥ Tartsátok meg jó szokásaitok hahaha. :D A 6. részben megjelentek Estelle szülei, a maiban pedig egy kicsit beleláthatunk a múltjába. Aztán persze Harry baby megint hősködik majd egyet, de szerintem azért mindannyian oda meg vissza vagyunk. :3 Jó olvasást. Xx

ESTELLE LENNOX

Harry rám várt, én meg Harryre. Csendesen ültünk a kocsijában, ami azt éreztette velem, hogy már órák óta be voltunk zárva a mozgó járműbe. Még a zene sem volt elég arra, hogy elnyomja a kellemetlen atmoszférát. Ezért kaptam elő a telefonom és írtam Zaynnek. Nem vártam azonnali válaszra, azonban amikor kiírta a telefonom, hogy látta az üzenetet majd a három kis pötty megjelent a szürke formában egy kicsit meglepődtem.

Zayno: KIBASZOTTUL LOS ANGELESBE MEGYEK LOUISVAL! Fél óra múlva indulunk… sajnálom, amiért még csak most szólok, de nagyon hirtelen jött az egész. Ma megyünk, négy nap múlva jövünk vissza. Félek egyedül hagyni téged, de ugyanakkor tudom, hogy jól meg leszel Harryvel.:) Csak aztán ne rosszalkodjatok. ;D Még egyszer nagyon-nagyon-NAGYON sajnálom, amiért te nem jöhetsz velem, és amiért csak most szólok, de egyik percről a másikra kaptuk az ajánlatot. Szeretlek és nagyon vigyázz magadra, rendben?! Nem akarok arra visszajönni, hogy már a második gyerkőcöt várod. ;D Csók, Z.x

Király. Pont akkor kellett lelépnie, amikor a híres-nevezetes szüleim felbukkannak. Mert miért is ne?! Képes vagyok egyedül megbirkózni ezzel, nem igaz?! Ne értsetek félre. Nagyon szeretem Zaynt, ő az én egyetlen bátyám egy másik anyától és eszméletlenül büszke vagyok rá, amiért ennyi mindent elért és örülök, amiért ilyen nagyon sikeres. De ugyanakkor jó lett volna, ha velem tudott volna maradni. Mindent együtt vészeltünk át, nem is tudom, hogy mi lenne velem, ha ő nem lenne. Viszont úgy látszik, hogy eljött, azaz idő, amikor meg kell ezt is tapasztalnom. El kell kezdenem az életem, egyedül. Hiszen Zayn nem lesz mindig mellettem, hogy a jó útra tereljen, akármilyen jó is lenne.

Estelle: ÚRISTEN, TÉNYLEG? ATYA VILÁG! ESZMÉLETLENÜL BÜSZKE VAGYOK RÁDÉS NAGYON ÖRÜLÖK NEKED! De vegyél nekem szuvenírt, jó? Hozzál csokit is, meg mindenfélét! Ha nem, akkor soha nem voltál L.A.-ben, hanem csak kitaláltad, hogy megszabadulj tőlem négy napra! HAHA. Ah, jó lett volna veled elmenni, de hát ez van.:( Majd legközelebb.;) Élvezd ki az ott létet, csinálj ezer- meg ezer képet, vagy mint mondtam az előbb is; soha nem történt meg lol. Oh, haha, igen, valszeg megleszünk Harryvel, ezért ne lepődj meg, hogy mire visszajössz, beköltözött a helyedre.:D Jó szórakozást, Zayno. ^^ Én is szeretlek, és te is vigyázz magadra. OH és ne hozz haza semmilyen Los angelesi lányt, ha lehet.;D Cuppantós. xxEstelle

Mikor felnéztem a telefonomból, Harry már a körforgalomban volt, aztán amint kihajtott a második kijáraton, percekkel később már az apartman előtt álltunk. Magam elé bámultam pár perc erejéig, végül kiböktem egy halk köszönömöt és kinyitottam az ajtót. Nagy nehezen kiszálltam a kocsiból, majd egy utolsó pillantást vetettem Harryre, amikor eszembe jutott a sok cucc, amit kaptam tőle.
- Erm, kimosom a ruhát és csinálok valamit a cipővel, hogy olyan legyen, mintha új lenne, aztán holnap valamikor visszaadom, jó? 
- Nem kell – mosolygott rám halványan – A tied. Ajándék. 
- Ezt nem fogadhatom el – ráztam a fejem és zavaromban elkuncogtam magam – Túl sok és amúgy sincs szülinapom vagy valami, amiért meg kellene tartanom. Visszaadom. 
- Estelle, ne kelljen még egyszer elmondanom, hogy a tied. Ha visszamered adni, esküszöm, hogy nem állok veled szóba.
Ugh, ezzel a sráccal sem érdemes veszekedni. 
- Jó – motyogtam – De akkor engedd meg, hogy kiengeszteljelek.
- Oh? 
- Csak nem fogom hagyni, hogy a pénz, amit erre költöttél csak úgy elússzon.
- Oké, van egy ötletem – vigyorgott – Holnap ráérsz? 
- Ühüm.
- Holnap reggel tízre itt vagyok érted. Pakolj bikinit meg minden fürdő cuccot, ami egy lánynak kell egy napra. 
- Mire készülsz? – kérdeztem összevont szemöldökkel – Ugye nem fogunk megint úszni?!
- Dehogy – kuncogott – Hacsak nem akarsz, persze. 
- Szerintem mindketten tudjuk a választ erre – mosolyogtam rá – Rendben, szóval, reggel tíz. 
- Igen.
- De akkor ez alkalommal legyél is pontos! – szóltam meg – Ma is majdnem hogy egy órát késtél. 
- Sajnálom. Nem akartam, hogy így legyen. De ahogy láttam, elfoglaltad magad, szóval minden rendben volt. 
- Azért ne forduljon elő még egyszer – mondtam mosolyogva – Na, azt hiszem, most már elköszönök, ugyanis úgy érzem, hogy a lábaim akármelyik pillanatban leszakadhatnak. 
- Erm, Estelle? Hálás vagyok, amiért eljöttél velem erre a hirtelen szervezett vacsoraféleségre. 
- Mhm, nem volt nagydolog. Örülök, amiért meg lettem hívva.
- Jól van, akkor holnap találkozunk – kacsintott rám – Üdvözlöm Zaynt. 
- Majd átadom neki – biztosítottam – Jó éjt, Harry. 
- Jó éjszakát – felém intett, mielőtt bezártam volna a kocsi ajtót és elléptem volna, hogy ő elvezethessen mellettem. 
Mosolyogva igyekeztem a kapuhoz, melyet fülig érő mosollyal nyitottam ki és indultam meg a lift fele. Miért éreztem úgy, hogy egyre jobban kezdek belehabarodni ebbe a srácba?

**

Kellett egy óra, mire megszoktam, hogy egy jachton voltam. Elvégre, az ember nem mindennap kap esélyt arra, hogy teljesen ingyen fellépjen egy luxushajóra.

Miután mindent körbejártam, csatlakoztam Harryhez, aki a kis beépített kanapén ült a medence előtt. Medence a jachton. Rám mosolygott, aztán újra a telefonjára nézett, írt valamit majd maga mellé tette a készüléket. 
- Na, elájultál attól, amit láttál? – megforgattam a szemeim, bár nem hiszem, hogy láthatta, mivel napszemüveget viseltem. 
- Tudod, én nem mindennap járok jachton – cinkelődtem vele, míg arcomon egy pimasz vigyor terült el – Szóval, ha mindenképpen tudni szeretnéd, akkor igen. Elájultam. Mindentől. 
- Apa kérdezte, hogy mit szeretnél enni ebédre – váltott témát hirtelen.
- Oh, nekem igazán mindegy – mosolyogtam – Csak ne legyen csiga. 
- Mi baj van a csigákkal? 
- Ugh, hogy tudják megenni az emberek szegény állatot? Bruh, nyálkás bahh, Harry, fúj! 
- Most mi van?! – nevette el magát – Nem mondtam semmit! 
- Argh, hagyjuk – magam alá húztam a lábaim miután leültem Harry mellé majd a táskámba nyúlva, elővettem a telefonom. 
Egyszerre fájdult meg a szívem és öntött el a boldogság amint Zayn és Louis selfiejét néztem mely pár perce érkezett drága unokabátyámtól üzeneten keresztül. A parton voltak és mindketten szemüveget viseltek, és ha jól láttam, akkor Louis kezében egy sörös üveg volt. Nem úgy volt, hogy dolgozni mennek? 
- Nem úgy volt, hogy Zayn nem tud jönni, mert, dolgozik? – kérdezte Harry, eléggé közel a fülemhez tekintve hogy a vállamon pihent az arca és szemüvege fölött rám nézett.
- Err, de, nekem is azt mondta, hogy dolgozni mennek…
- Hol vannak? – kíváncsiskodott.
- Los Angeles. 
- Akkor közel vannak Joehoz – aprót bólintottam aztán úgy döntöttem, hogy nem válaszolok Zaynnek – Stella, kérdezhetek valamit? 
- Attól függ mit – mosolyodtam el.
- Talán egy kicsit túl személyes lesz, de valamiért nem hagy nyugodni a dolog – magyarázta – Mikor a szüleid megjelentek múltkor… miért jöttél el olyan gyorsan? 
- Hosszú történet és nem vagyok benne biztos, hogy érdekelne a nyomorult életem – nevettem el magam bár egyáltalán nem voltam humoros kedvemben. Mindinkább egy keserű, hideg nevetés hagyta el ajkaim. 
- Megpróbálod azért? – ajkain halvány mosoly játszadozott, amikor ránéztem a srácra – Kérlek. 
- Előtte kérdezhetek valamit? 
- Mhm.
- Miért érdekel ennyire? Mármint, ne érts félre, csak fura, hogy ennyire zavar a helyzet.
- Őszintén? Magam sem tudom. Úgy érzem, hogy segítenem kell neked. Még ha talán nincs is szükséged rá. 
Pár percig csendben ültem Harry mellett és csak meredtem előre. Szinte nem is éreztem, hogy egy hajón voltam, a vízen. Az egyik legnagyobb ellenségemen. Szóval, miután nagy levegőt vettem és felkészítettem magam arra, hogy ne sírjam el magam, neki kezdtem a mesélésnek. 
- Kilenc éves voltam. Ami azt illeti, a szülinapom után olyan két héttel történhetett minden. Egyik pillanatról a másikra Bradfordba kerültem, minden cuccommal. Eleinte azt hittem, hogy csak pár napot maradok az unokatestvéreimnél, de egy hét után rá kellett jönnöm, hogy bizony le lettem passzolva. Trisha néni zokogva közölte velem a híreket, miszerint a híres-nevezetes szüleim eldobtak maguktól. 
- Estelle – suttogta Harry, mintha megsemmisült volna és egyetlen egy szót is alig tudott kibökni.
- Igen? 
- Én… fogalmam nem volt erről. Sajnálom, amiért rád erőltettem, hogy elmondd, nem akartam én csak…
- Ugyan – vontam vállat miközben egy remegő sóhaj hagyta el a számat – Régen történt, meg tanultam élni a tudattal, hogy nem voltam szimpatikus a szüleimnek. Igazából sokkal jobban éreztem magam Bradfordban mint Birminghamben. 
- Hogy érted? Már nem laksz az unokatestvéreidnél? 
- Mikor betöltöttem a tizennyolcat, Londonba költöztem Zaynhez. És hát visszatérve a kérdésedre, azért léptem le, mert az volt az első, hogy láttam őket. Úgy értem, azután, hogy lepasszoltak a Malik családnál. Nem számítottam rájuk és őszintén nem is akartam. Túlságosan sok volt az, hogy csak úgy, a semmiből, ott álltak előttem. 
- Tudod… tudod, hogy miért mondtak le rólad? – kérdezte kíváncsian bár nem bántam. Ő volt az első ember hosszú idők óta, akinek megnyíltam és úgy éreztem, hogy nála biztonságban van és lesz a kis magánéleti problémám. Vagyis, már nem probléma, hanem egy rossz emlék. 
- Tökéletes kislányt szerettek volna. Tudod, olyat, aki balett órákra jár, illedelmesen viselkedik, csilli-villi cuccokba jár és a többi. Hát, nekem ez nem jött be. A kilenc évem alatt, amit velük éltem le, egyszer sem hallgattam rájuk. Rossz gyerek voltam.
- Szerintem senki nem tette volna, ha a helyedben lettek volna. 
- Nem egyszer mondták, hogy szó fogadatlan vagyok, de hát akkor nem igazán érdekelt. Mára már talán úgy gondolom, hogy kellett volna. De hát ez van. 
- Meg- szóval, megölelhetlek? – halványan elmosolyodtam, aztán bólintottam és felé fordultam.
Karjaival körbeölelt és arcát a fejem tetején pihentette. Mélyet lélegeztem kellemes illatából amint a mellkasán pihentettem a fejem, a szemeim lehunytam. Zaynen kívül, Yaser volt még az, akit közel engedtem magamhoz és férfi volt. Azok után, ami történt Liammel, nem igazán akartam közel kerülni emberekhez. Azonban Harry körül biztonságban éreztem magam és ez az új érzés vonzott. 
- Sajnálom, hogy túl kellett élned amint a szüleid hideg szívvel megválnak tőled – Harry hangjában megtalálható volt az együttérzés és sajnálat keveréke. És így igazából nem volt olyan rossz, mint amikor fullon csak a sajnálatot kapom. 
- Már megtörtént – mosolyt csaltam az arcomra amint elhúzódtam tőle – Túl tettem magam a dolgon, bár néha nehéz. 
- Elhiszem – mondta szinte azonnal.
- Azonban jókor voltam jó helyen. Trisha néni és Yaser összekapartak, amiért sosem lehetek elég hálás nekik. És persze a lányok és Zayn. 
- Barátok? 
- Voltak – válaszom után keserű íz keletkezett a számban; a múlt, amiről nem szeretek beszélni – De ez egy másik történet. 
- Nem szeretnélek tovább zargatni, a hangod alapján nem szép emlék – hálásan elmosolyodtam, amiért így látta a dolgokat és nem kérdezgetett többé a múltamról aztán hirtelen témát váltott – Szeretnél csobbanni a tengerben? 
- Remélem ezt a kérdést nem nekem szántad – nevettem el magam, bár egy részemet elöntötte a félelem. 
- Nézd, tudom, hogy a múltkori eset balul sült el – kezdte – De ez egy új nap. Új esély. Esély arra, hogy legyőzd a félelmed. És drága Estelle, addig nem nyugszom, míg át nem segítelek eme fóbián. 
- Ne már! – sírós hangot adtam ki eltökélt tekintete láttán bár nem hátrált meg miatta – Itt sokkal mélyebb a víz, mint a parton! 
- Tisztában vagyok vele – bólogatott – De tudnod kell, hogy Harry Styles felkészülten megy mindenhova.
- Igazán? – kérdeztem nevetve – És, mit ért Harry Styles ezalatt? 
- Szabadulj meg a kis strandruhádtól mire visszajövök ugyanis csobbanunk – kacsintott rám amint felkelt és szinte azonnal el is tűnt a látókörömből. 
Semmit nem értettem, de biztos voltam abban, hogy nem megyek bele a tengerbe. Nyílt víz, kitudja milyen mély és milyen cápák meg egyebek vannak benne! Harry nem volt magánál, ha azt hitte, hogy én majd belemegyek.

Rá pár percre vissza is jött, üres kézzel. Haja ekkor már egy gombócban volt összefogva, a napszemüveg még mindig a szemei előtt pihent.
- Gyerünk, Stella – vigyorgott rám – Ne kéresd magad. Jó lesz. Csak bízz bennem.
Kezét felém nyújtotta mely tele volt tetoválásokkal. Finoman kidolgozott teste már barnább volt, mint az enyém és ezért irigy voltam rá. Szerencse, hogy volt rajtam napszemüveg, így nem láthatta, hogy megbámultam. 
- Hogy jövök én jól ki ebből? – idegességemben a szám belsejét rágcsáltam és minden áron azt szerettem volna, ha lemond az eltökélt tervéről. 
- Legyőzheted a fóbiád – válaszolta egyszerűen – Vagyis, megpróbálhatod. Tudod, hogy nem hagynám, hogy akármi is történjen veled. 

4 megjegyzés:

  1. Na most
    az volna a kerdesem
    Hol van innen a smarolas, meg ilyenek?
    Komolyan csak megolelte?
    Istenem ott van mellette Harry "asdhdedugnam" Styles es nem cuppan ra?!
    te szent eg
    raadasul megolelte
    pff, Estelle bena vagy.
    imaaaaadtam:')❤
    Csokcsok - puszipuszi
    Lace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, ne aggódj. :3 Lesz még erre elég esélyük. ;D Plusz, a kis intim álma mellett Harryvel, szerintem az is nagy dolog volt Estelle számára, hogy csak megölelje és ne bukkanjanak fel az emlékképek. :D Aw, örülök, hogy tetszett. ^^

      ♥xx

      Törlés
  2. Omfggg
    HESTELLE AKDJASGHA:3
    NA JÓ KICSIT KIAKADTAM
    EGY RÉSZT HESTELL SZÜLEIRE VOLTAM KÍVÁNCSI, NEM PEDIG CUKI HESTELL MOMENTEKRE LOL ((najó, cuki Hestelle momentek bármikor jöhetnek, de naaa!:cc))
    SOO IGEN EGÉSZ HÉTEN BODZA VOLT A SEGGEMBEN, HOGY MAJD MI LESZ A KÖVI RÉSZBEN, MILYEN KÍNOS LESZ A SZITU HESTELLE SZÜLEINEK HAZZA MEG AZ APJA ELŐTT, MEG HOGY FOG REAGÁLNI HARRY, STB. ERRE TE SZÉPEN ÁTUGROTTAD AZT A RÉSZT!!
    Szegény Stellat sajnáltam, Zaynee is lelécelt, akinek ki tudta volna önteni a szívét, és én se szívesen említettem volna neki, hogy ne rontsam el a jó kedvét meg minden szall érted:D
    But Hazza:33
    Hazza mindig itt van.
    Harry mindig segít a bajban.
    Harry mindig meghallgat.
    Harry BÁRMIKOR MEGDUG, AMIKOR AKAROD LOLZ:3
    Soo igen, Hazza baby minden mennyiségben.:3
    Örülök, hogy fel tudta vidítani Stellat, meg hogy randiznak meg minden:3
    ÉS BÁR A LOUIS&ESTELLE&JACHTOS MOMENT AMIT SZERÉNY JÓ MAGAM ALKOTTAM EGYSZERŰEN TÖKÉLETESRE SIKEREDETT, annak ellenére is imádtam a Heyton&jachtos momenteket:3
    Poor Estelle, úgy sajnáltam:((
    ÉS OMFG MIKOR ÁTÖLELTÉK EGYMÁST AHW
    ÉS KOMOLYAN MILYEN SZÜLŐK AZ ILYENEK
    BORZASZTÓ
    MÉG JÓ, HOGY LÉTEZIK HARRY STYLES, AKI FELVIDÍTJA SZEGÉNY STELLAT
    Und lol, fogalmam sincs hogyan tervezi Harry az úszást a tenger mélyében egy vízfóbiás lánnyal, de őszintén remélem, hogy nem lesz sírás –rívás, harag és a többi a végén:D♥
    Cuppanós♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, ne aggódj, lesz még szerepe a szüleinek. Nem tudom, hogy mikor, but lesz. :D
      OK.
      SO.
      EZ A RÉSZ

      "But Hazza:33
      Hazza mindig itt van.
      Harry mindig segít a bajban.
      Harry mindig meghallgat.
      Harry BÁRMIKOR MEGDUG, AMIKOR AKAROD LOLZ:3"

      IGAZÁN MEGTÖRTÉNHETNE VELEM IS LOL. MINDEN. ÍGY SORJÁBAN. :D
      Lol, sorry, amiért nem Lestelle jachtos moment lett, but Louis babyvel még nincs jóban Estelle lol.
      Ah, majd meglátod a kövi részben, hogy Harry hogy gondolta és hogy mi fog történni. ^^

      ♥xx

      Törlés